Varázslatos kürthangok a Zeneakadémián

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Richard Strauss–Brahms-estjének első két számát láthatatlan, ám annál jobban hallható kapocs köti össze: a program középpontjában álló versenymű főszereplője a romantikusok által kedvelt rézfúvós, az erdők, vadászatok, lovagi tornák hangulatát idéző kürt, de ugyanez a hangszer játssza a koncertet bevezető szimfonikus költemény mámoros főtémáját is. A koncert német szólistája korunk egyik legjobbja, a karmester a hazai középgeneráció jeles képviselője.

Az 1884-ben keletkezett Don Juan a huszonnégy éves Richard Strauss második szimfonikus költeménye. Alapja Nikolaus Lenau verses drámatöredéke, mely a tragikus vég felől szemléli a lovag alakját, a hallgatóban a zenemű után mégis az életörömittas főtéma emléke visszhangzik. Strauss fiatalkori kürtversenyének – és életműve összes kürtszólamának – inspirálója édesapja, Franz Strauss, korának vezető kürtművésze, a Bajor Udvari Opera szólistája és a Müncheni Királyi Zeneakadémia tanára volt. Brahms a beethoveni előkép nyomasztó terhével viaskodva, több mint húsz évi előkészület után 1876-ban fejezi be I. szimfóniáját, ezt azonban már a következő évben, 1877-ben követi a II. Ha az I. szimfóniát Beethoven IX.-jéhez, ezt a VI. (Pastorale) szimfóniához szokták hasonlítani, hiszen Brahms D-dúr művéből is a Természet szól hozzánk, s a zene hangja csupa energia, derű és életigenlés.

Stefan Dohr a világ egyik legjobb kürtöse, Bayreuth, Nizza és a Deutsches Symphonie-Orchester Berlin után jelenleg a Berlini Filharmonikusok szólistája. Az ötvenegy éves Kesselyák Gergely, a Budapesti Zeneakadémia egykori neveltje egyaránt otthonos a zenés színpadi és koncertműfajokban, régóta kötik szoros szálak a Magyar Állami Operaházhoz és a MÁV Szimfonikus Zenekarhoz.

Varázslatos kürthangok