ALKOTÓINK / Rácz Anikó

Mesélj egy kicsit magadról! Mit tudhatnak meg rólad az olvasók?

Vegyész vagyok, hosszú évekig fejlesztőmérnök voltam, majd minőségirányítási, környezetvédelmi területen dolgoztam. Emellett indítottam el 2013-ban A napfény illata blogot. Az oldalamon a posztok 4 téma köré csoportosulnak: család, otthon, DIY és környezettudatos életmód. Ezeket a témákat a kreativitás, az ötletek és a tudatosság - mint a 3 fő motívum - köti össze, én úgy nevezem: FENNTARTHATÓ KREATIVITÁS.

Azt az értéket szeretném továbbadni, mely szerint az apró dolgokban is meg kell találni a szépet. Egy tökéletes csigaházban, egy virágban, egy termésben, melyből egy még nemesebb, személyes tárgy, kincs lesz. A posztok leginkább rólunk szólnak: vagy azért, mert velünk történtek meg, vagy azért, mert bennünket érdeklő témák kerülnek elő, olyan ötletek, amiket szívesen megmutatok az olvasóknak is.

Immáron harmadik éve pedig az egykori hobbim a munkám, ami a kreativitáshoz, íráshoz, közösségi médiához kapcsolódik, bár ha most egy foglalkozást kellene mondanom, hogy mi is vagyok, igencsak bajban lennék.

Mikor kezdtél el alkotni? Ki vagy mi az, ami alkotásra inspirált?

Az első „kézműves” projektem, amire emlékszem egy hímzett terítő volt. Olyan másodikos lehettem, amikor a napköziben a tanító néni megmutatta, hogyan kell hímezni. Nagy lendülettel kezdtem bele a kis terítő kivarrásába, mert anyák napi ajándéknak szántam. De nagyon lassan haladtam, az öltések egyenetlenek voltak, nem volt túl szép a hímzés. Végül nem is készültem el vele. Aztán sok évvel később, egyetemista koromban a kezembe akadt a félig kész terítő. Befejeztem és odaadtam anyukámnak anyák napjára.

Bár már kisgyerekként a kerítést festettem anyukámmal, az első igazi barkács projektem egyetemista koromhoz kapcsolódik: almás ládából készítettem polcokat az albérletünkbe. A DIY mozgalom megszállottja végérvényesen akkor lettem, amikor munkámból adódóan festékeket fejlesztettem és kolorisztikával foglalkoztam.

Mióta dolgozol együtt a Praktika csapatával? Mit jelent számodra ez a közös munka?

2017 októberében jelent meg az első cikkem a magazinban. Még emlékszem, amikor 23 évvel ezelőtt megvettem a magazin első számát.  Nagy öröm és hihetetlenül jó érzés alkotóként részt venni ebben a munkában, azokkal együtt dolgozni, akiknek a munkáit éveken keresztül követtem a lap olvasójaként. Mivel külsősként dolgozom, így nincs alkalmam személyesen részt venni a szerkesztőségi munkában, a kapcsolattartás online történik. Ebből adódik az is, hogy a tárgyak ötlete, kitalálása és elkészítése mellett a fotózás és styling is az én feladatom.

Milyen anyagokkal, technikákkal dolgozol a legszívesebben?

Az újrahasznosítás, a tárgyak újragondolása a kedvencem. A környezet védelme – bár eleinte nem tudatosan - de végigkísérte az életemet: az ovis foltozott, kitoldott nadrágom, a diplomamunkám, mely egy hulladék újrahasznosítási munka volt, és melyet többekkel szabadalmaztattunk, az albérleti szobánk berendezése, a sok-sok újrahasznosított, vagy természetes játék a gyerekekkel, illetve a civil munkáim.

Van esetleg kedvenced azok közül az alkotásaid közül, amelyek a Praktikában megjelentek?

A kézműves dolgaim közül nincs ilyen kitüntetett, maga a készítés, alkotás okoz a legnagyobb örömöt. Azt gondolom, hogy az embereknek szükségük van arra, hogy készítsenek valamit, amiben az örömüket lelik, legyen az egy tárgy, egy finom étel, vagy egy szépen megterített asztal. Az alkotás szabadságot ad, feltölti a lelket, gondolkodni tanít. Nekem pedig az a fontos, hogy a blogomon és a Praktikában található ötletek, tapasztalatok és inspiráció segítsen más családoknak.

Miből merítesz inspirációt? Honnan gyűjtesz ötleteket?

Mivel évekig fejlesztőmérnökként dolgoztam, a kreativitás munkaköri kötelesség volt. Egyébként azt gondolom, a kreativitás, az ötletesség mindenkiben ott van valahol, csak nem így nevezzük: az is kreativitás, ha valaki egy kicsit módosít egy sütirecepten, ha kitalál valamilyen szuper kádsúrolási technikát, vagy egy váratlan helyzetre ügyesen reagál.

A kreativitást a gyerekek is nagyon felerősítik, mert egyrészt mindig új helyzetek elé állítják az embert, másrészt kell nekik énekelni, rajzolni, táncolni. Az ötletek részint sajátok, másrészt esetleg valahol látok valamit, amit továbbgondolok, az utóbbi időben pedig a net ad nagyon sok ötletet.

Van esetleg példaképed?

A DIY területen Wein Krisztina lakberendező látásmódját és humorát nagyon szeretem, ami megjelenik az általa alkotott terekben és tárgyakban is. Kriszta mellett nagy kedvencem Thuróczy Zoltán festőművész és DIY alkotó, az általa alkotott tárgyak „mesélnek”, és nagyon inspiráló, ahogyan dolgozik. De többeket is sorolhatnék, hiszen szerencsés vagyok, mert A nagy DIY könyv egyik alkotójaként sok inspiráló embert ismerhettem meg.

Kattints ide és nézd meg Anikó korábbi munkáit!