„Az alkotás reményt jelent egy nyugodtabb, tudatosabb, lassabb életre”

Karádi-Héder Enikőt kislánya születése után annyira beszippantotta az amigurumi világa, hogy saját maga kezdte tervezni a bájosabbnál bájosabb figurákat, amelyek a természetesség, környezettudatosság és az egyszerűbb gyermekkor jegyében öltenek testet horgolótűjén.

Interjú Karádi-Héder Enikővel

Mivel foglalkozol a „civil életben”? Honnan ered az alkotás szeretete?

Néprajz–kulturális antropológia szakon végeztem már dolgozó felnőttként, levelező tagozaton, de a szakmámban sajnos csak rövid ideig dolgoztam még a kislányom születése előtt. A kreatív alkotás gyerekkoromtól kezdve jelen volt az életemben, mindig más és más formában, és most éli reneszánszát, hogy anyuka lettem.

Mikor és miért kezdtél el horgolni, amigurumizni?

Magával a horgolással gyerekként ismerkedtem meg: egy nyári szünidei időtöltés volt ez akkor, amit a nagynénémtől tanultam. Az amigurumizással viszont csupán néhány éve találkoztam. Sokakhoz hasonlóan én is szülés után fordultam komolyabban a kézművesség felé. Nálunk otthon többnyire természetes játékok vannak, és ehhez a gondolathoz igazodva szerettem volna személyesebbé tenni a kislányom játékait. Hiszem, hogy egy horgolt játék környezettudatosságra és a tárgyaink megóvására is tanítja a gyerekeket – a játékélményen túl.

Hogyan sajátítottad el a fortélyait?

Horgolástudásom alapjait a nagynéném ősrégi varrós-kötős-horgolós könyvéből elevenítettem fel, majd autodidakta módon, internetes videókból tanultam meg amigurumizni. A férjem is meglepett egy vaskos amigurumis újsággal, de igazából az első pár figura után már olyan saját tervezésű babákon törtem a fejem, amelyek tökéletesen passzolnának az otthoni játékainkhoz és a szellemiségünkhöz. Érdekes, hogy angolul tanultam meg a horgolási kifejezéseket a videókból, és azóta is először angolul írok meg egy mintát.

Hogyan jellemeznéd a stílusodat?

Egyszerű, letisztult, szelíd. A figurák megálmodásánál is a természetesség és a minimalizmus vezérel. Mivel főként játékokként kerülnek használatba – itthon és másoknál egyaránt –, szeretném, hogy a gyerekek fantáziája aggassa rájuk azokat a dolgokat, amelyeket én is elkészíthettem volna rájuk, hogy díszesebbek és kifejezőbbek legyenek. Ez egyfajta tudatos szülői döntés is a részemről: az egyszerűbb gyermekkor elve mentén igyekszünk élni. Több figurám arc nélküli, vagy csak jelképes arcot hímzek nekik. Készítés közben látom őket nevetni és sírni is, egyfajta lelki tükörként működnek. Éppen ezért mindenkit, aki az én mintáimból dolgozik, arra bátorítok, hogy olyan arcot készítsen a figuráknak, amilyen az ő személyiségéhez közel áll.

A cikk még nem ért véget. A folytatáshoz lapozz!
következő oldal »

2026. június 25. 13:58