Tündéri nemezcipellők: interjú Szabolcsi Mónikával, akinek szenvedélye ez a technika

Szabolcsi Mónikának szenvedélye a kézművesség, különösképpen a nemezlábbeli-készítés, amelyet nemcsak művel, de tanít is. Személyes küldetésének érzi, hogy ezt az ősi technikát a mai világban is elérhetővé és szerethetővé tegye.

Szabolcsi Mónika portré.jpg

Interjú Szabolcsi Mónikával, a nemezcipők készítőjével

Praktika: Honnan ered az alkotás szeretete? Miért éppen nemezcipők?

Szabolcsi Mónika: Gyerekkorom óta vonz az alkotás, a kézzel készített tárgyak varázsa. Mindig is szerettem létrehozni valamit, ami egyedi és használható. Különböző kézműves technikákkal kísérleteztem, mielőtt rátaláltam a nemezre, amely azonnal lenyűgözött a természetességével és sokoldalúságával. Nagyon különleges, strapabíró anyag. Egy idő után elkezdett foglalkoztatni, hogyan lehetne belőle igazán kényelmes és tartós lábbeliket készíteni

P.: Hogyan sajátítottad el a nemezcipő-készítés fortélyait?

Sz.M.: Hazai és külföldi mesterektől tanultam, kísérleteztem, majd kialakítottam a saját technikámat.

P.: Milyen alapanyagokat, eszközöket használsz?

Sz.M.: A legfontosabb alapanyag a gyapjú, amelyet gondosan választok ki, hogy megfelelően strapabíró és kellemes viseletű legyen. A cipők tartós gumitalpat kapnak, hogy hosszú távon is kényelmesek és városi körülmények között is hordhatók legyenek. Az eszközök között megtalálhatók a hagyományos nemezelő kellékek, mint a szappanos víz, sablonok és gyúrófák, de egyes lépéseknél modern megoldásokat is alkalmazok.

P.: Hogyan készül egy-egy lábbeli?

Sz.M.: Minden cipő egyedi, és teljes egészében kézi munkával készül. A folyamat egy sablon elkészítésével kezdődik, amelyet gyapjúval borítok be, majd nedvesen, a rétegek tömörítésével és formázásával nyeri el végső alakját. A gyapjú az elején még egy pihe-puha anyag, de a sok, türelmes munkának köszönhetően egyre tömörebbé és ellenállóbbá válik. A száradás utáni következő fázis a talp felvarrása, amely biztosítja a tartósságot és a mindennapi használhatóságot, majd a kényelmi varrások, végül a fűzőszemek és a díszítés következik.

P.: Írtál egy könyvet is a témában. Milyen indíttatásból született meg a kötet?

Sz.M.: A könyv természetes folytatása volt a saját tanulási, kísérletezési, alkotási és tanítási folyamatomnak. Szerettem volna összegyűjteni mindazt a tudást és tapasztalatot, amit az évek során megszereztem, és elérhetővé tenni azok számára, akik el szeretnék sajátítani a nemezcipő-készítést. Egyben egyfajta inspiráció is lehet azok számára, akik szeretnének belevágni a nemezkészítő mesterségbe.

P.: Mi az, ami inspirál?

Sz.M.: Az alkotás maga egy soha véget nem érő utazás, amelyben mindig van valami új, valami felfedezésre váró. Inspirálnak a természetes anyagok, a kézműves hagyományok, de leginkább azok az emberek, akik viselik a cipőimet, és visszajelzéseikkel tovább formálják az alkotói folyamatot.

P.: Mit jelent számodra a kézműveskedés?

Sz.M.: Egyfajta belső kifejeződés, amelyben a két kezem munkája és a lelkem egyaránt benne van. Ha az ember szívesen csinál valamit, az meglátszik az általa készített tárgyakon is.

P.: Mi a legnagyobb nehézség számodra az alkotásban?

Sz.M.: Az állandó időhiány… Rengeteg ötlet van a fejemben, ami megvalósításra vár, és jól jönne, ha egy nap nem csupán 24 órából állna.

P.: Van más kézműves technika, amiben otthonosan mozogsz?

Sz.M.: Nagyon szeretek hímezni és bőrözni. Ez a két technika nagyon jól alkamazható a nemezci pők díszítéséhez, illetve megerősítéséhez. Ezekben a témákban egyelőre még eléggé felszínes a tudásom, de mindkét mesterséget szeretném mélyebben elsajátítani.

P.: Mik a terveid a jövőt illetően?

Sz.M.: A jövővel kapcsolatosan mindig nagyon pozitívan gondolkodom. Jelenleg is folyamatosan tartok nemezcipőkészítő programokat a műhelyemben, ez mindig nagyon felemelő, hiszen – mint minden kézművesfoglalkozás – a nemezkészítés is egyfajta léleknyugtató alkotás. A saját programok mellett évente többször járok vidékre és a határon túlra is foglalkozásokat tartani, ez idén sem lesz másképp. A következő projektek között azonban a legnagyobb egy újabb könyv megírása, elkészítése, amely a téli nemezlábbeli-viseletekről fog szólni. Továbbá a már meglévő könyvet szeretném angol és német nyelven is megjelentetni.

P.: Mire vagy a legbüszkébb?

Sz.M.: Elsősorban a családomra, akik mindig mellettem állnak és támogatnak. Szakmai tekintetben pedig a Nemez lábbelik című könyv a legnagyobb büszkeségem. Ami pedig talán ezen is túlmutat: az az érzés, amikor a programok végeztével a vendégeim felszabadultan, a saját nemezcipőjükben távoznak a műhelyemből.