ALKOTÓINK / Kubinyi Szilvia

Mesélj egy kicsit magadról! Mit tudhatnak meg rólad az olvasók?

Kubinyi Szilvia vagyok, 1977-ben Budapesten születtem, az Iparművészeti Egyetemen végeztem nyomott anyag tervező szakon. Édesanyám textilművész volt, édesapám orvos. Két testvérem van. Egyedül élek, de sosem érzem magam egyedül. Van egy macskám és sok barátom. A szabadidőmben is sokat alkotok, nagyon szeretem a lakásomat csinosítgatni, változtatgatni. Nem ijedek meg a keményebb feladatoktól sem, mint falfestés, glettelés, nyílászárók felújítása, kis bútorok készítése. De legalább ilyen lelkesedéssel sütök, főzök. Szeretek utazni, és túrázni, kajakozni és úszni.

Mikor kezdtél el alkotni? Ki vagy mi az, ami alkotásra inspirált?

Nálunk otthon alaptevékenység volt a rajzolás, kézműveskedés. Az iskolában mindig rám szóltak, amikor a padra rajzoltam, hogy „Otthon is ezt csinálod?” és én mindig teljes magabiztossággal feleltem, hogy igen. Mert valóban, otthon nem volt gond, ha bármit összefestékeztünk, ragasztóztunk vagy koszoltunk alkotás közben, Édesanyánk mindig mondta, hogy ez már csak ezzel jár. Már általános iskolás koromban is csinosítottam a szobám, emlékszem, a gyöngyeimet befőttesüvegekben tároltam, aminek a kupakját mindig az aktuális kedvenc színemre festettem. A szobám falát is időről időre átfestettük, eleinte anyukám segítségével, aztán már egyedül. Anyukám tanított meg varrni, nagynéném kötni. Az, hogy az iparművészeti egyetemre menjek, egyértelmű volt már nyolcadikban, akkor kezdtem el komolyan rajzolni járni, és tudatosan készülni a felvételire, mert tudtam, hogy elég nehéz oda bejutni.

Mióta vagy a Praktika csapat tagja? Mi az, amit leginkább szeretsz ebben a munkában?

2004 óta vagyok a Praktika csapat tagja, ami hosszú időnek tűnhet, de a mai napig úgy érzem, hogy ez a munka felel meg a legeslegjobban nekem. Minden hónapban új témákkal, új alapanyagokkal és technikákkal foglalkozhatok, ettől nagyon változatos, sosem unalmas. Néha kihívás újabb és újabb ötletekkel előállni, ráadásul határidőre, de amikor egy nehezebb ötletelés után megint valami újjal állok elő, az már önmagában is egy nagyon jó érzés.

Milyen anyagokkal, technikákkal dolgozol a legszívesebben?

A végzetségem miatt természetesen nagyon szeretek a textillel bánni. Viszont van egy másik nagy szerelmem, a fa. Az újságban is be-becsempészek egy-két könnyebb barkácsolós tárgyat. A fúró, a dekopírfűrész, és a csiszológép szerintem hozzátartozik egy kreatív nő kelléktárához.

Van esetleg kedvenc Praktikás alkotásod? Melyekhez kötődnek a legkedvesebb emlékeid?

Nem akarok beképzeltnek tűnni, de általában mindig a legújabb munkám a kedvencem. Most például a legfrissebb art decós karácsonyi anyagomra vagyok büszke. De ha visszagondolok régebbi munkáimra, eszembe jut a levegőre száradó gyurmára hengerített metszett üveg mintázat 2017 májusából, azokat a tárgyakat még mindig használom. Illetve a bordó papírvázákat is becsben tartom, ami a 2016 novemberi lapszámban jelent meg, illetve a sörpadomon még mindig rajta van a csempeminta – ez 2015 augusztusi. A peddignádból fonást is nagyon élveztem 2019 szeptemberében. Szeretem a gipszöntést, betonöntést, a 2018 augusztusi számban megjelent gipsz gyertyatartónál az örvendeztetett meg, hogy egy műanyag csomagolásba bele tudtam képzelni az elkészülő tárgyat.

Miből merítesz inspirációt? Honnan gyűjtesz ötleteket?

Természetesen külföldi magazinokat bújok előszeretettel, interneten „bejárom” a kedvenc külföldi lakberendezési boltjaimat. De nyitott szemmel járok itthon is, figyelem a trendeket, akár a ruházati trendekből is levonok lakberendezésre átültethető ötleteket. Egyik új felfedezésem, hogy már a növények közt is vannak trendek, erre építettem például a 2020 szeptemberi trendkövető anyagomat.

Van esetleg példaképed?

Példaképem William Morris, akinek az volt az álma, hogy a tömegtermelés lehetőségeit kihasználva az átlagember számára is elérhető legyen a funkcionális, minőségi, esztétikus dizájn. Ő az, aki az iparművészetet egy új szintre emelte az ipari forradalom után.

Szilvi alkotásait ide kattintva nézheted meg!