„Melyik az az alkotásod, amihez a legtöbb érzelem fűz?” – 1. rész

A címben szereplő kérdést néhány nappal ezelőtt tettük fel közel 80 ezer főt számláló kézműves közösségünknek a Praktika magazin Facebook-csoportban. Csodálatos válaszokat kaptunk!

Petrova Linda Lilyana

„Ezt a karkötőt azután készítettem, miután úgy éreztem, hogy nincs már miért élnem, és elég erősen elhatároztam magamban, hogy akkor én most már nem szeretnék tovább létezni, de abban a pillanatban hívott fel az egyik barátnőm, akivel végül átbeszéltük az egész éjszakát, és akkor döntöttem el, hogy nem fogom feladni soha. Amikor ezt a karkötőt viselem, akkor ő jut eszembe, a lágy, tavaszi szellő, ami az ember bőrét simogatja, miközben a frissen nyíló virágot illatát sodorja, és az, hogy a legmélyebb gödörből is van kiút.”

Gáspár Magdi

„Gepárd. Kisunokám kérésére készítettem az első amigurumi figuráim egyike.”

Orosz Miklósné Ági

„Három unokámnak készítettem őket. A nagyokat a lányok kapták, 3 és 5 évesek. A középső Nyúl Péter a két hónapos fiú unokámé, mivel plüss egyelőre szobadísz.”

Kriston-Bordi Zsuzsanna

„Márciusban kisunokám született, és a szobája ajtajára készítettem a feliratot: a nevének minden betűje kézzel hímezve, sok-sok rózsával díszítve - és az egészet kismadarak tartják a csőrükben. Ennél boldogabban soha semmit nem készítettem, pedig már több évtizednyi kézimunka van az ujjaimban.”

Repasine Bakos Ibolya

„Szülőfalum, Tornaszentjakab című olajfestményem, mely tükrözi, ahol felnőttem. Ez a nővéremnek készült születésnapjára. Egy gyönyörű, mesebeli település, Borsod Abaúj Zemplén megyében, háttérben látni a szlovákiai Szádelői völgyet, tiszta időben megpillantható a Tátra is. 30x40 cm-es vászonra készült.”