„Melyik az az alkotásod, amihez a legtöbb érzelem fűz?” – 1. rész

A címben szereplő kérdést néhány nappal ezelőtt tettük fel közel 80 ezer főt számláló kézműves közösségünknek a Praktika magazin Facebook-csoportban. Csodálatos válaszokat kaptunk!

A művészet, az alkotás szorosan kapcsolódik az érzelmekhez, ennélfogva szinte soha nem születnek olyan munkák, amelyeknek nincs saját története. Csoportunk tagjaitól éppen azért azt kértük, meséljenek nekünk a szívüknek legkedvesebb alkotásukon keresztül.

„Melyik az az alkotásod, amihez a legtöbb érzelem fűz?”

Pintér Ferencné Zsuzsanna

„Nemrég részt vettem egy érdekes előadáson, ahol szóba került Kustár Zsuzsa iparművész egyik Csodaszarvas alkotása. Nagyon tetszett az előadás, és a művésznő alkotása is, akkor döntöttem úgy, hogy én is el szeretném készíteni, quilling technikával.”

Fülöpné Szabó Kata

„Egy macicsaládot készítettem pár héttel ezelőtt. Az egyetemi óvodapedagógus szakon végzett tanulmányaimhoz beadandót kellett készítenem az egyik tárgyam teljesítéséhez. Ez a macicsalád volt a projektem. Valamiért nagyon megszerettem a kis figurákat. Még sosem kötődtem érzelmileg ennyire egyik alkotásomhoz sem. Talán mert nagyrészt saját minta alapján készítettem el őket. Végül a kis család hátrányos helyzetű gyermekekhez került, egy óvodába. Remélem ők is annyira szeretni fogják a kis medvéket, mint én.”

Hencz Zsoltné Bagladi Csilla

„5-6 éve készítettem ezt a havasi gyopáros asztaldíszt, mohával bevont, lejtős faszelet alapra ,harisnyavirág technikával, saját részre. Persze, pár nap múlva már más asztalát díszítette. Imádom a havasi gyopárt, egyik kedvenc virágom. Azóta már nagyon sok formában, vegyesen más virágokkal díszítve, is készült. De ugyanilyet azóta sem sikerült alkotnom, csak hasonlót. Van úgy, hogy az első az igazi.”

Mandala design&art

„A szívemhez legközelebb álló alkotásom egy olyan mandala, amely egy rendkívül nehéz időszakon segített át. Néhány évvel ezelőtt egy hozzám nagyon közel álló, szeretett embernél súlyos betegséget diagnosztizáltak. A tehetetlenségemet, félelmemet, aggodalmamat az alkotásba csatornáztam, elkezdtem egy mandalát festeni, miközben minden egyes pontot és vonalat a szerettem gyógyulásáért festettem. Alkotás közben egy bölcs tanmese járt a fejemben a királyról, aki kért a bölcseitől egy gyűrűt, ami a legnagyobb bánatban megvigasztalja, a legnagyobb örömben pedig szerénységre inti. A gyűrű belsejébe ez volt vésve: Elmúlik. Ez a gondolat adott erőt a legnehezebb napokon, ezért magára a mandalára is ráfestettem ezt a szót. Hittem benne, hogy a betegség el fog múlni és a csoda megtörtént, a szerettem azóta jól van. Ez a kép számomra a hit, a gyógyulás és az újrakezdés örök szimbóluma.”