„Melyik az az alkotásod, amihez a legtöbb érzelem fűz?” – 2. rész

A címben szereplő kérdést néhány nappal ezelőtt tettük fel közel 80 ezer főt számláló kézműves közösségünknek a Praktika magazin Facebook-csoportban. Csodálatos válaszokat kaptunk!

A művészet, az alkotás szorosan kapcsolódik az érzelmekhez, ennélfogva szinte soha nem születnek olyan munkák, amelyeknek nincs saját története. Csoportunk tagjaitól éppen azért azt kértük, meséljenek nekünk a szívüknek legkedvesebb alkotásukon keresztül.

„Melyik az az alkotásod, amihez a legtöbb érzelem fűz?”

Hetényi Pálné Zsuzsa

„Amerikában élő unokámról mintáztam ezt a horgolt amerikai focista babát 2018-ban. Sikerült személyesen átadnom, mivel meglátogattuk a lányomékat Kaliforniában. Nagyon sok szép emlék maradt, de a legszívmelengetőbb az volt, hogy velük lehettünk 3 hétig.”

Manó Manó

„Ennek a táskának a fő mintáját nagymamám hímezte. Sok emlék jelenik meg, ha rá nézek.”

Kéri Tündi

„Amit mutatok, egy több technikával készült, részben fali alsecco kép lett. Nem szokványos, és nem tanult képességem, de autodidakta módon sok mindent sajátítok el. Talán ez az a folyamat, amikor a saját határaink feszegetésével rájövünk rejtett képességeink csodáira.

A közepe 4 db csempemotívumból áll. (Ha kinagyítod, látszik az osztása.) Csak úgy hozta egy ismerősöm, „mert hogy én szeretem a régi dolgokat”.

Annyira megihletett, hogy két napig gondolkodtam rajta, hová és miként kerüljön, hogy napi szinten boldogítsa a lelkemet. A falon gipszmotívumokkal folytattam a mesés tájat, hogy térbeli hatása legyen a domboknak. A festés különleges érzés volt: nem tudtam elrontani, csak úgy jöttek a gondolatok, ahogy a színek teret nyertek.

Az az érdekessége ennek az alkotásnak, hogy a hegyvidéki kiskonyhámban, a parasztpadom fölé készült, így aki leült a mentaszínű lócámra, megállt előtte egy pillanatra, gyönyörködött benne, de senki sem látta meg elsőre a kép eredetét. Kivétel nélkül mindenkit megszólított.

Azóta elköltöztem. A közepét elhoztam magammal. Gondolatban már készül az újabb kompozíció. Ez egy érzés, amely ott maradt a lelkemben, és alig várom, hogy újraéleszthessem.”

Ádám Anita

„Egyszer, réges-régen… na jó, nem is olyan nagyon régen, körülbelül 12 éve, amikor elkezdtem ékszereket készíteni, egy internetes oldalon rátaláltam ennek a medálnak az elkészítésére. Akkor még sem anyagom, sem eszközöm, sem elég bátorságom nem volt ahhoz, hogy megpróbáljam elkészíteni, így csak csendben csodáltam. Aztán eltelt néhány év, és… tadaaam… sikerült! Szép emlékeket idéz fel bennem, és jó érzéssel tölt el, hogy ez az a medál, amely arra ösztönzött, hogy megtanuljam a drótékszerek készítését.”

Sáfrány Szilvia

„Egy régi akasztós szekrény kapott új köntöst a tornácunkon. A nagy barna felülete nagyon komor hangulatot árasztott. Kréta festék és akril segítségével megújult ez a hasznos bútor. Kellemes környezetet teremtett az új színekkel. Mostanában ez az egyik kedvenc munkám.”