Nemeztermések

Valódi alakjukat akkor mutatják meg, ha a puha gyapjúkérget felvágjuk, és gondos gyúrással, tömörítéssel formára igazítjuk. A labda belsejéhez a durvább, rosszabb minőségű, vagy éppen feleslegessé vált gyapjúnkat is elhasználhatjuk. Kívül viszont érdemes finomabb szálú anyaggal – szalaggyapjúval – borítani, mert szebb és egyenletesebb felületet ad. A szalaggyapjút válasszuk szét kétujjnyi széles tincsekre, majd ezekből tépjünk le kétarasznyi darabokat a borításhoz. Rétegezéskor minél több egymásra merőleges, egymást keresztező tépés kerüljön a golyóra. A gyapjún kívül szükségünk lesz még tálra a vízhez, szappanra, ollóra.

A gesztenyéhez készítsünk egy kemény magot: maréknyi gyapjút nyomjunk össze, és egyenletesen, jó szorosan több irányból tekerjük be gyapjúcsíkokkal. Amikor 5-6 cm átmérőjűre hízott a golyó, kezdjük ráborítani a barna réteget. Fogjuk szorosan két markunkba a labdát, és így nyomjuk meleg vízbe, amíg megszívja magát. Szappanozzuk be a kezünket, és finoman nyomkodjuk, forgassuk két tenyerünk között a golyót, de csak apró mozdulatokkal. Addig ne gömbölygessük, amíg kissé össze nem áll. Amikor érezzük, hogy a felső réteg már nem mozog, kezdhetjük a gömbölygetést, majd ahogy a golyó keményedik, a kissé erősebb gyúrást. Amikor a labda már szép formát öltött, a külseje elég tömör, de még két ujjal könnyen összenyomható, tegyünk egy fehér foltot – két vékony gyapjútépést – az egyik oldalára, és nemezelő tűvel szurkáljuk a helyére.