Történetek a Praktika magazin kézműves csoportjából: „Ezt az alkotásomat volt a legnehezebb elkészíteni!”

74 ezer fős Facebook-csoportunk tagjai meséltek arról az alkotásukról, amelynek elkészítése a legnehezebb volt. Akadnak köztük humoros történetek, de olyanok is, amik könnyet csalnak majd a szemedbe…

vivienholl.com - Alkotások szigete

„Telihold

Amikor ezt a 70x50 cm-es, domborműves képet festettem egy beépített farkasos fotóval, azt hittem, hogy sosem leszek kész az alapszín megfestésével, mert annyira részletes lett a háttér domborítása. Amikor feszített vászonra alkotok, mindig az ablak felé fordítva ellenőrzöm, hogy sikerült-e minden részletet befestenem az alapszínre, vagyis most feketére. Hát... Mint kiderült, sok-sok apró, fehér rész kimaradt, annak ellenére, hogy úgy tűnt, hogy mindent befestettem. Így forgattam, döntöttem a képet minden irányba, festettem, ellenőriztem és újrafestettem több órán át. Az egész festésből az alapszín megfestése volt a leghosszabb, de meglett.

Aztán jött a többi szín, de hiányérzetem volt. Ezért átfestettem akrillal először a Holdat, majd az eget. Majd a farkasokat is. Úgyhogy nem is látszik, hogy eredetileg egy fotót is beépítettem a képbe.”

Herczegné Emőke

„Az első gyöngyhímzésem így sikerült. Egy csoportba készült pályázatra. A pályázat témája: egyiptomi stílusú ékszer készítése. A tervezéstől, a rajzoláson, hímzésen át a kész ékszerig minden saját ötlet. Középen egy labradorit ásvány adja a szkarabeusz bogár testét. Nagyon sok óra volt mire elkészült.”

Eke Mária

„Az eddigi legnehezebb munkám nem technikailag volt nehéz.

Egy téli napon egy fiatalember keresett fel azzal, hogy szeretne tőlem rendelni, de személyesen szeretné elmondani a kívánságát.

Természetesen igent mondtam a találkozóra. Egy doboznyi habrózsával, és különböző kis selyemvirágokkal érkezett.

A beszélgetésünk során kiderült, hogy esküvőre készültek a menyasszonyával, amihez már sok-sok díszt, kiegészítőt megvásároltak.

Aztán a sors közbeszólt, a kedvese egy rövid, súlyos betegségben elhunyt.

Közelgő születésnapjára egy koszorút, és egy kis csokrot készítettem a meglévő anyagokból.

Munka közben csak arra tudtam gondolni, hogy ezek a kis virágok egy vidám, hangos mulatság helyett egy temetőkert csendjében díszíti majd az elhunyt társ sírját.

Nagyon nehéz volt az alkotómunka minden perce, de hálás voltam amiért a fiatalember bizalmat szavazott nekem a feladat megoldásához.”