Népi mesterségeket bemutató sorozatunk első részében a csuhézás fogásait járjuk körbe, megmutatjuk, hogyan kelhet új életre a kidobásra szánt kukoricalevél csomózással, fonással vagy egy csuhéfigura készítése során.
Elődeink a kukoricatörés idején szedett és szellős helyen kiszárított különböző minőségű leveleket más és más célra használták: a legdurvábbakból lábtörlő, cipőtalp készült, a közepesen keményekből piaci szatyor, de a székek ülőkéjét, támláját is ezzel fonták be, míg a legfinomabb lapiból (Erdélyben így hívják a levelet) kosarak, tárolóedények, táskák, alátétek vagy gyerekjátékok születtek.
Az edényalátét és a madárka csomózásának fortélyait még a csuhézással most barátkozók is gyorsan elsajátíthatják. Elkészítésüket részletes leírással és képekkel lépésről lépésre mutatjuk be.
Megismerhetjük a csuhézáshoz szükséges alapvető tudnivalókat is: melyek a célnak legjobban megfelelő levelek, hogyan és mennyi ideig tárolhatók szárítás után, és milyen festőlevekkel színezhetők. Ízelítőt adunk további egyszerűen elkészíthető csuhétárgyakból, figurákból.
2007. október
Már kapható február számunk!