A mézeskalács igazán változatosan készíthető édesség, süthetjük a hagyományos recept szerint, cukormázzal megírva, dióval, cukor gyönggyel megszórva, vagy készíthetünk csokoládéval, gyümölcsökkel ízesítetteket, simán, díszítetlenül hagyottakat, vagy gazdagon mintázottakat is.

Ezúttal mi egy kissé formabontó, de távolról sem hagyományromboló utat választottunk, mert a mézeskalácstésztából a klasszikus süteménykiszúrók helyett, sablonok mellett késsel vágtuk ki az ünnephez kapcsolódó formákat: angyalkát, diótörőt, fenyőfát, csillagot, halat. A tradicionális fehér cukormáz helyett pedig mindenféle otthon található fűszert, magokat és tésztaféléket használtunk fel a figurák dekorálásához.
Ehető és nyersen nem fogyasztható díszítők, például tökmag, napraforgómag, mazsola, dió, mogyoró, keksz, apró cukorkák, mák köménymag, rizs, színes bors, tarhonya, szegfűszeg, száraz borsó rajzoltak karaktert a mézeskalácsoknak.   

A mézeskalács készítés hagyományos vonalát képviseli Szmelo Judit, népi iparművész, saját szavai szerint: mézesbábos. Vele Boda Ildikó tollából olvashatnak interjút, amiből többek között az is kiderül, miként lett a mézeskalácsozás az élete, s hogyan "kalácsozza meg" a meséket, a figurákat, a jellemeket, de olykor még az érzelmeket is.

S végül álljon itt Judit saját mézes receptje:
Keverjünk össze 80 dkg lisztet, 30 dkg porcukrot, 1-1 ek. fahéjat, szegfűszeget és szódabikarbónát egy nagy tálban. Morzsoljunk bele 5 dkg margarint. Ezután következzen 4 tojás és 4 ek. folyékony méz. Alaposan gyúrjuk össze a hozzávalókat, pihentessük fél órát, majd nyújtsuk 3-4 mm vastagságúra. Szaggassuk (vagy vágjuk) ki a különböző formákat, előmelegített sütőben, 180 fokon süssük 5-8 percig, amíg arany barnára sül.

Akik mélyebben érdeklődnek a téma iránt, 2005 novemberi szám mellékletében és a 2006 adventi számainkban további, finomabbnál finomabb mézeskalács-recepteket találnak.

2007 december