Fehérhímzéssel az ország szinte minden táján díszítettek, de leginkább a déli megyékben, különösen Somogyban maradt fenn ez a kézimunka. Ennek az lehet az oka, hogy itt készítették a legtöbb kender- és lenvásznat, amely a fehérhímzés alapjául szolgált. Néhol kiegészítették ugyan kevés pirossal, kékkel vagy arannyal, azonban a lapos- vagy magasöltéssel, illetve lyukhímzéssel kivarrt mintákban a fehér szín volt a meghatározó. Leggyakrabban növényi motívumokat örökítettek meg ezzel a technikával – levelet, indát, szőlőfürtöt, virágokat –, de mértani formák is előfordultak.

A hímzést mindenképpen azelőtt készítsük el, hogy a táska elemeit összevarrnánk, mert így könnyebb a vászonnal bánni. Ezért először szabjuk ki a táska elemeit a farmervászonból, a magazin mellékletben lévő méretezési rajz alapján. Használhatunk új vásznat is, ezt azonban mindenképpen avassuk be. Ugyanolyan jó alapanyag a már viselt farmerszoknya és nadrág. Az indákat és szárakat száröltéssel hímezzük ki. A virágokat, leveleket és egyéb telt motívumokat pedig laposöltéssel. Ennek a hímzésfajtának az a lényege, hogy a minta egyik oldalától a másikig öltünk úgy, hogy a szál szorosan az előző mellé kerüljön. Így kapunk egyenletes, telt formákat. A táskához illő kulcstartót is készíthetünk farmerből, hímzéssel. Ezt egy mozdulattal becsúsztathatjuk a táskába, és elveszni sem fog, ha szalaggal rögzítjük.
A magazinban ötleteket adunk arra, hogyan másolhatjuk át könnyen a mintákat, és a farmeranyagra, vastagabb vásznakra hogyan lehet szépen, egyenletesen hímezni. Bemutatjuk azt is, miként készíthetünk zseníliatechnikával borzas rátétet a táskára. Tippeket adunk a varráshoz és a táska béleléséhez, valamint a mosásra vonatkozóan is, hogy a nagy gonddal hímzett minta sokáig megőrizze fehér színét.