Nemerkényi Kinga mutatta be egy övtáskán, hogyan készül a jellegzetes erdélyi kilimszövés.

Jellegzetessége, hogy a láncfonalak, azaz a hosszanti szálak egyáltalán nem látszanak a kész munka felszínén. Mivel a fonalvégeket eldolgozzuk az alapban, a szövés mindkét oldala egyformán szép lesz. A motívumokat adó színváltásnál a különböző színű fonalak közös láncfonalon fordulnak. Ennek köszönhető, hogy nem keletkeznek rések a geometrikus minták között, sőt finoman ki is domborodnak a szövött felületen, és keretezik a díszítőelemeket. Az övtáskát díszítő lépcsőzetes mintát vízfolyásnak nevezik. A szövött övtáskához egy 50x50 cm-es képkeretre, felvetőszálra, vörös és narancssárga, vékony gyapjúfonalra, két szádfeszítő fára, vetélőre, leverővillára, valamint ollóra, vastag tűre és cérnára van szükség. A magazinban részletesen leírjuk, hogyan kell a felvetőszálat rögzíteni és milyen távolságot tartsunk a szálak között. Bemutatjuk, hogyan készül a szádnyílás. A szövésnél két vetélővel érdemes dolgozni, mert az elsőt csak elfordítjuk, amikor annak szádnyílásába szőjük be a fonalat, majd feltoljuk, hogy ne legyen útban, és a második feszítőt az ellentétes szálak közé becsúsztatva alakítjuk ki a következő sor beszövéséhez szükséges szádnyílást. Kitérünk az alapsorok és a minta beszövésére, a fonaltoldásra, valamint a szövés során előforduló nehézségekre is. A pántok szövéséhez használhatunk szádfát vagy keretet, de hevedert is. Az összeállításnál ezeket illesztjük a táska oldalaiba, amiket a gyapjúfonallal varrunk össze.