A kis fadarabok mind egyedi külsőt kapnak ecsetünk nyomán, és házak, otthonok, üzletek lesznek belőlük. A legfontosabb, hogy sokféle házból lehessen gazdálkodni, melyeket gyakorlatilag a festéssel tehetünk nagyon különbözővé. „Vakoljuk” a falakat fagylaltszínűekre, és kerüljenek rájuk ajtók, ablakok, kirakatok, és persze hópaszta is. Azután jöjjenek az apró kiegészítők; cégérek, kandeláberek, falikút vagy egy szánkó. A lécre rajzoljuk fel a házikókat – méretük és a tetők dőlésszöge lényegtelen, csak egymáshoz képest legyenek arányosak. Fűrészeljük ki a formákat, sniccerrel faragjuk meg az éleket, hogy ne maradjanak szögletesek, majd csiszoljuk simára a házak teljes felületét.
Fessük egységesen pirosra a háztetőket, és különböző színűre a házfalakat. Elég egyszer átkennünk a formákat, hogy a fa erezete látható maradjon. Hagyjuk megszáradni. Ceruzával, halványan rajzoljuk meg az ablakokat, ablakkereteket, ajtókat, az emeletosztásokat, illetve a többi mintát, például a hentes kirakatát. Fessük ki ezeket is. Utolsó lépésként halvány szürkés-barnás, hígított festékkel húzzuk meg az elemek kontúrjait, amivel olyan mélységet adhatunk a megfestett nyílászáróknak, mintha árnyékuk lenne. Ragasszuk fel a kiegészítőket: falikutat (le is festhetjük), lámpát, cégéreket. Ezután a műhavat erős sörtéjű ecsettel vigyük fel a háztetőkre, ablakpárkányokra, emeletosztásokra, esetleg háztalpakra. Érdemes előbb a tetőkre felvinni, megvárni, míg megszárad, és ezután a részleteket elkészíteni, hogy ne kenjük el máshol. Fantáziánk szerint tovább bővíthetjük a falucskát újabb boltokkal, épületekkel – gyerekeink biztosan szívesen besegítenek majd az elkészítésükbe.